EKÖZBEN LONDONBAN

Érdekességek Londonból, Londonról - nemcsak londoniaknak.

Friss topikok

2015.05.06. 07:20 Westminster

Ki nevet a (választások) végén?

_82780119_82780118.jpgEgy nap és megtudjuk. Vagy lehet, hogy három hét is kell, hogy megtudjuk. Miközben a kormányfőjelöltek teljes gőzzel róják az utakat a Királyságban, hogy a választások előtti utolsó órákban a maguk javára fordítsák a még bizonytalan választók akaratát, az látszik biztosan egyelőre, hogy semmi sem biztos.

Merthogy az is lehet, hogy Nagy-Britanniát az elkövetkező időkben kisebbségben kormányzó párt fogja vezetni, amennyiben semelyik erőnek nem sikerül megszerezni a 326 helyet a 650-ből és zátonyra futnak a koalíciós tárgyalások. Erre megvan minden esély. Persze az is lehet, hogy megköttetik egy alku, mint ahogy 2010-ben, amikor a toryk összefogtak a liberáldemokratákkal. Ám most úgy áll a dolog, hogy Clegg és pártja nem szívesen lépne újabb frigyre Cameronnal, mert több ponton is megoszlanak a nézeteik. Például az EU-tagság kérdésében. Cameron, ha rajta múlik, és nem sikerül megreformálni az EU-t, 2017-ig, népszavazást írna ki az EU-tagságról. Ez akár Nagy-Britannia kilépését is jelentheti az övezetből, ami számos területet érintene érzékenyen. Például a személyek szabad áramlását, ami jelenleg az összes politikai erő fő témája. A bevándorlókérdés lett ugyanis a legfőbb kampánytéma, amelynek farvizén evezve a populista Nigel Farage vezette UKIP igen erős támogatást szerezhet a holnapi választásokon az exit pollok szerint.

De mi lesz, ha mégsem a konzervatívok alakíthatnak kormányt, hanem a velük fej-fej mellett versenyző Munkáspárt? Erre is megvan az esély, ám a többség nekik sem lesz meg, így - ha nem akarnak kisebbségi kormányzást - muszáj koalícióra lépniük. Vagy ha nem, támogatót szerezniük. És már jelentkeztek is támogatók: a skótok. Az Skót Nacionalista Párt (SNP) ugyanis hajlandó lehet koalíciós partnere lenni Ed Millibandéknek, amit Cameron úgy fordított le a választóknak, hogy skót-munkáspárti koalíció jönne. Igen ám, de valamit valamiért. Ha a skótok kormánypárttá válnak, borítékolható az újabb függetlenségi referendum. Mert az SNP célja végülis ez: skót függetlenség. Hiába nem sikerült tavaly ősszel az elszakadás, ezúttal lehet, hogy az igenek kerülnének többségbe. Így az is lehet, hogy egy kis párt lesz a mérleg nyelve. Ed Milliband persze riogatásnak minősítette az egészet és visszutasította, hogy az SNP-vel bármire is készülnének.

Bár a közvéleménykutatók eredményei között jelentős különbségek vannak, például atekintetben, hogy ki lesz a befutó, az valószínű, hogy a két nagy közül az egyik, azaz vagy a Munkáspárt, vagy a Konzervatív Párt kell, hogy vállalja a kormányalakító szerepet. Mindkét erő ugyanis 33-34%-on áll, mögöttük azonban harmadikként nem a liberáldemokraták, hanem a függetlenségpárti UKIP lohol, 13-15%-kal, akivel egyelőre senki nem akar koalíciót, és csak utána következnek a liberáldemokraták, zöldek, meg mindenki más. Nem meglepő tehát, ha Nagy-Britannia az igéretek földjévé vált az utóbbi időben. Például a túlterhelt és alulfinanszírozott egészségügyre mindenki költene: a Munkáspárt 2,5 milliárd fontot, a Konzervatív Párt 2020-ig 8 milliárd fontot. Javítanának a minimálbérből élők helyzetén is. A Labour szerint meg kellene emelni az óránkénti minimálbért a jelenlegi 6,5 fontról 8 fontra. A Toryk szerint pedig azok, akik heti 30 órát dolgoznak jelenleg minimálbéren, kerüljenek ki az adózók köréből. Ed Milliband ezt tovább kontrázta azzal, hogy ha ő alakíthat kormányt, befagyasztaná az energiaszámlákat 2017-ig, és már ezen a télen rezsicsökkentene.

Ígéretekben tehát nincs hiány. A kérdés: ki nevet a végén? Cameron? A Munkáspárt? Az UKIP? Netán a skótok? Vagy senki sem? A Downing Street 10-ért folyó küzdelemben egy biztos pont van: a királynő. Ő az ugyanis, aki engedélyt ad a kormányalakításra annak a pártnak, aki kormányképes erővel bír. Azonban mivel nincs beleszólása a pártpolitikába, nem szabhatja meg, ki legyen a miniszterelnök. Az első dátum május 18. Ekkor ül össze az új parlament. A választásoktól számolva tehát alig 10 nap áll rendelkezésre, hogy meglegyen az új kormány. És ha mégsem? Akkor a következő határpont május 27. Ekkor tartják a Királynő beszédét, ami az új kormányerő programjának hivatalos meghirdetése is egyben, és amit az Alsóház vagy elfogad, vagy nem. És mi van, ha nem lesz ilyen? Például ha nincs kormányképes többség és a királynő úgy dönt, nem beszél? Lehet próbálkozni kisebbségi kormányzással, de bekövetkezhet az is, hogy új választásokat kell kiírni, ha nem vállalja a győztes párt a kisebbségi kormányzást, vagy, ami még sosem fordult elő, dönthet úgy egy pártvezér, hogy átadja a stafétát az ellenség pártvezérének, alakítson ő kormányt. Az utolsó eset, amikor kisebbségi kormányzás volt Nagy-Britanniában, 20 évvel ezelőtt, John Major idején fordult elő. Akkor ugyanis az 1992-ben abszolút győztes konzervatívok elveszítették többségüket elpártolások és pótválasztási vereségek következtében, így 1996 decembere és 1997 májusa között kissebbségi kormánya volt Nagy-Britanniának.

Szólj hozzá!

Címkék: anglia politika választás szavazás kormány skócia munkáspárt kormánypárt konzervatívok 2015 UKIP Nagy-Britannia ekozbenlondonban Eközbenlondonban


A bejegyzés trackback címe:

https://ekozbenlondonban.blog.hu/api/trackback/id/tr557433558

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.