kép: express.co.uk
Nigel Farage szerint ha egy ötlet valóban értelmes, az végső soron az általános bölcsesség részévé válik. És ha bizalmat szavaznak neki a választók 2015-ben, akkor az UKIP elnöke megvalósíthatja elképzelését, és Nagy-Britannia valóban kilép az EU-ból, majd megszigorítja bevándorlási politikáját. A nemrég zajlott EP-választás azt bizonyította, hogy efelé tart a szigetország, miután Nigel pártja maga mögé utasította a hagyományosan győztes nagy pártokat, így a konzervítívokat és a Munkáspártot is.
Most újabb fordulat történt azonban az ügyben, miután David Cameron magára maradt magyar kollégájával, hogy megakadályozzák Jean-Claude Juncker megválasztását az EU élére. A két politikus ugyanis végsőkig ellenezte az egykori luxemburgi miniszterelnököt, több kifogást is emlegetve. Az egyik legfőbb érvük volt Juncker ellen, hogy nem a jelenleg érvényes szerződés szerint választják meg az Európai Tanács tagjai egyhangú döntéssel, hanem a pártok jelölik konszenzus útján. A másik érv az volt, hogy Juncker a föderalista vonalat képviseli, amely szembemegy az EU tagállamok nemzeti érdekeivel és egy mélyebb integrációt eredményez. Egyúttal nagyobb beleszólást Brüsszelnek a nemzeti ügyekbe. Cameron még egy harmadik érvvel is előállt, nevezetesen bírálta Juncker ivási szokásait és figyelmeztetett, hogy szomorú napja lesz az EU-nak, mikor szembesülnie kell ezzel.
Junckert végül mind a szocialista, mind a konzervatív frakciók többsége támogatta, és 26:2 arányban leszavazták a briteket (és Orbán Viktort). Cameron erre így reagált: "Egy lépéssel közelebb kerültünk ahhoz, hogy kilépjünk az Unióból", és újra megpendítette, hogy 2017-ben népszavazás lesz arról a szigetországban, hogy tagok maradjanak-e. Ha most lenne ez a referendum, jó eséllyel kiszállást választaná a legtöbb szavazó, mivel erős az EU-szkepticizmus. Ugyanakkor Cameron nem a kilépés híve, hanem a reformoké. Szerinte az EU reformja elkerülhetetlen. Mint a Daily Telegraphnak nyilatkozta: "Ez egy hosszú, kemény harc lesz. És valljuk meg, néha késznek kell lenni elveszíteni egy csatát, hogy megnyerjünk egy háborút."
Ha pedig ez megvalósul, a most vesztesen távozó brit miniszterelnök később győztesen tud megjelenni az EU-tárgyalásokon. Ráadásul kifogja a szelet nagyra nőtt politikai ellenlábasa, az UKIP vitorláiból, ami erőre kapott az angolok szavazataitól. Ennek fő oka pedig, hogy a közvéleménynek elege van a bevándorlók özönéből (jelenleg évente 400 ezerrel nő a szigetország lakossága a statisztikai hivatal legfrissebb becslése szerint), és úgy vélik - főleg a vidéken élők - hogy ez kártékony a gazdasági és társadalombiztosítási rendszer egészére, a kapuk bezárására van tehát szükség. Ami azt is jelentené, Anglia nem fogadna újabb bevándorlókat egy jó darabig, és a jelenleg érvényes szabályozás megszűnne. Csakhogy ez az EU egyik alappillérébe, a szabad munkaerőáramlás elvébe ütközik.
Svájc korlátozta a bevándorlást, de mivel nem tagja az EU-nak, ezt könnyen megtehette kezét nem kötötték az EU-szerződés pontjai. Nagy-Britannia más helyzetben van, jelenleg igazodnia kell Brüsszelhez. De csupán idő kérdése, meddig.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.