Idén ünnepli 50. születésnapját a legendás angol rockzenekar, a Pink Floyd, amely pszichedelikus-progresszív hangzásvilágával vált híressé világszerte. Ebből az alkalomból összeszedtünk egy csokor érdekességet. Tudtad-e például, hogy mi volt a neve a bandának, és hogy miért lett végül Pink Floyd? És hogy ki írta leghíresebb albumuk, a Fal szövegeit? :)

A Pink Floyd 1965-ben alakult meg, tagjai Syd Barrett, Roger Waters, Nick Mason és Richard Wright voltak. Eredetileg a Tea Set névre hallgatott a zenekar, de egy fellépés alkalmával a helyszínen szembesültek azzal, hogy egy másik zenekarnak is ugyanez a neve. Ekkor a szólógitáros Syd rögtönzött egy másik nevet, amely a The Pink Floyd Sound volt, ebből később a Pink Floyd maradt csak. A Pink Floyd két amerikai blueszenész, Pink Anderson és Floyd Council nevéből született.

A banda első albuma, a The Piper at the Gates of Dawn 1967 augusztusában jelent meg. Ezt követően csatlakozott hozzájuk David Gilmour, aki még Cambridge-ből ismerte Syd Barrettet, ahol együtt tanultak. 1968-ban ő lesz a szólógitáros, miután Syd mentális betegsége felerősödik a drogok, különösen az LSD hatására. Távozása nagy hiányt ébresztett a többiekben, akik később egy egész albumot szántak a tiszteletére. A Pink Floyd nemzetközi sikeréből Syd is részesült, miután rendszeresen utaltak neki pénzt a bevételekből. Syd Barrett a hetvenes évek elejétől egészen haláláig visszavonultan, betegen élt tovább cambridge-i otthonában.

A brit slágerlisták élére ötödik stúdióalbumukkal jutottak, amelynek címe Atom Heart Mother volt. Ám a világsikert a nyolcadik album, a The Dark Side of the Moon hozta meg 1973-ban. Ezen szerepelnek a mindenki által ismert Time és Money című számok. Az album a világ második legtöbb példányszámban eladott zenei terméke lett, több mint 40 millió eladott példánnyal. Egyedül Michael Jackson Thriller című albuma tudta megelőzni. A The Dark Side of the Moon egyedi hangzásvilága, elektronikus zenei betétei, filozofikus szövegei a Pink Floyd védjegyévé vált a későbbiekben is. Legendás borítóját Storm Thorgerson készítette, aki az együttes lemezborítóinak többségét tervezte.

A Fal, vagyis The Wall az utolsó olyan albuma a Pink Floydnak, amiben Syd Barrett távozása után valamennyien közreműködtek. Ezt követően hagyta ott a csapatot a billentyűs, Richard Wright. Az 1979 végén megjelent album témája az elhagyatottság, a magány, igazi konceptalbum, amelyet a csapat látványos színpadi elemekkel adott elő és rockoperát faragott belőle. Ebben hangzik el a gyerekkórus által énekelt "We don't need no education!" refrén is az Another Brick in the Wall számban. Az alapötlet és a főhős, Pink megformálása Bob Ezrint dicséri, aki társproducerként vett részt az album munkálataiban, és aki egy negyvenoldalas szöveget írt, részint Waters gyerekkori élményeiből. A Falból 1982-ben film is készült, amelyben a főhőst Bob Geldof alakította.

Az együttes tagjai között ekkortájt megbomlott a harmónia, különösen Waters és Gilmour között támadtak nézeteltérések. A The Final Cut album egészét Waters írta, és nem hagyta szó nélkül, hogy Gilmour nem vesz részt aktívan a munkában, holott korábban külön-külön is dolgoztak a dalokon. Ő csupán időt kért, ám Waters nem várt és megjelentette az albumot, amit Gilmour zokon vett. Az se tett jót a kapcsolatuknak, hogy ezidőtájt mindenki a saját szólóalbumaival volt elfoglalva. Végül 1985-ben Waters bejelentette, hogy kilép a zenekarból. Egyúttal meg akarta tiltani a Pink Floyd név további használatát, és ezért bíróságra vitte az ügyet. Gilmour ellenállt, és végül Waters nélkül, de folytatták Pink Floyd néven.

Gilmour vezetésével újjáalakult a Pink Floyd, visszatért Wright, aki heti 11 ezer dollárt kapott a közreműködéséért, és számos új művész kapcsolódott be, mint Eric Stewart, Roger McGough vagy Anthony Moore. Gilmour később elismerte, hogy Waters kreatív irányítása nélkül nehéz volt dolgozni az új projekten, amiből The Momentary Lapse of Reason címmel született album. A dalokat Gilmour Astoria nevű lakóhajóján írták, a Temzén. Roger Waters úgy reagált az albumra, mint egy rossz kísérletre: "A dalok általánosságban gyengék, a szövegek - alig hiszem el. Gilmour szövegei nagyon harmadrangúak." Bár az album Angliában inkább megbukott, de az Egyesült Államokban nagyon népszerű lett. Az együttes világkörüli turnéra indult vele, a jegyeket elkapkodták, még úgy is, hogy Waters megfenyegette a szervezőket és támogatókat.

A pereskedéseknek 1987-ben lett vége, ezután Gilmour és Waters jó ideig nem beszéltek. Közös fellépésükre 2005-re kellett várni, amikor Bob Geldof meggyőzte a tagokat, hogy lépjenek fel közösen a Live 8 jótékonysági koncerten, amelyet az 1985-ös, legendás Live Aid 20 éves évfordulójára rendeztek. Bár voltak ekkor hangok, hogy a banda újra összeáll eredeti felállásban, de Gilmour lehűtötte a kedélyeket. Waters sem szándékozott újraegyesülni Gilmourékkal. A következő évben meghalt Syd Barrett, akinek emlékére a londoni Barbican Centerben rendeztek koncertet. Egy évre rá távozott az élők sorából Wright is, így eggyel csökkent a még élő Pink Floyd tagok száma.

2014 nyarán jelent meg The Endless River címmel a Pink Floyd legfrissebb, egyben legutolsó albuma. Ezen Gilmour és Mason játszott már csak, de felhasználták a Division Bell idején készült Wright-számokat is, amelyek akkor nem jelentek meg. Waterst nem hívták meg a munkálatokba. Gilmour és Waters utolsó közös fellépésére 2011-ben került sor, az O2 arénában, amikor egy szám erejéig bekapcsolódott Gilmour a The Wall előadásába.