EKÖZBEN LONDONBAN

Magyarországról a 20. században is érkeztek már bevándorlók az Egyesült Királyságba. Közöttük nem kevés értelmiségi, tudós, zeneszerző. Sorozatunkban bemutatunk közülük néhányat, akik aztán Londonban is bizonyították tehetségüket.

Korda Sándor (1893-1956) a brit filmipar meghatározó alakja, producer és rendező. A mai Túrkevén született Kellner Sándor László néven, és kezdetben újságírással foglalkozott. Az akkori filmes magazinok (Pesti mozi, Mozihét) vezették arra, hogy filmforgatókönyveket írjon és 1914-ben meg is született első munkája, az Őrház a Kárpátokban. Rossz látásának köszönhetően felmentést kapott a frontszolgálatról, és az I. világháború idején három filmet rendezett Zilahy Gyulával, majd csatlakozott a Corvin Film produkciós irodához, ami Kolozsvárról költözött Budapestre és lett a kor legsikeresebb filmes cége. A filmek jelentős részében szerepet kapott Korda felesége, Korda Mária is.

A háborút követő fehérterror idején Kordát letartóztatták, majd szabadulása után előbb Ausztriába, onnan pedig Németországba emigrált. Számos filmet készített ezidő alatt, azonban egyik sem aratott átütő sikert. 1926 végén költözött Amerikába, amikor szerződést kapott a First National stúdiónál. Az ellopott menyasszony című munkája mérsékelt elismerést hozott számára, míg a Trójai Heléna magánélete országosan ismertté tette a nevét és megalapozta későbbi karrierjét is. Korda abban az időben dolgozott Hollywoodban, amikor a némafilmről a hangosfilmre megtörtént az átállás. Míg voltak, akiknek ez gondot okozott, ő gyorsan tudott alkalmazkodni az új technikához és elkezdte gyártani hangosfilmjeit. Bár keresett velük pénzt, mégsem tudott eleget összegyűjteni ahhoz, hogy megvalósítsa álmát, azaz visszatérjen Európába és ott folytassa a filmgyártást. Ebben szerepet játszott költekező életmódja, valamint veszteségei a Wall Street 1929-es összeomlásakor.

1931-ben költözött végül csak Londonba a már elvált Korda, akinek házassága megszenvedte a hollywoodi időket. Angliában azonban új korszak kezdődött számára: megalapította a London Films céget, amely rögtön egy Oscarra jelölt filmmel indított, a VIII. Henrik magánéletével. Ezt több nemzetközi siker követte, így a Vörös Pimpernell 1934-ben vagy a Rembrandt 1936-ban. Denhamben, Buckhingamshire-ban vásárolt birtokot magának, ahol fel akart építeni egy filmstúdiót. Célja volt, hogy önálló brit filmes iskolát teremtsen, amely független a hollywoodi stúdióktól. A II. világháború idején Korda visszatért ugyan Amerikába, de 1942-ben már újra Angliában volt, ahol abban a megtiszteltetésben részesült, hogy a királynő lovaggá ütötte a háborús ügyekben nyújtott szolgálataiért.

A II. világháborút követően Sir Korda számos film gyártásában vett részt, mint Az ideális férj vagy az Anna Karenina. 1948-ban öt filmet is jegyzett, amelyekért rekordösszeget kapott. Ugyanakkor filmjei egy része megbukott és ezért kölcsönökhöz kellett folyamodnia. Különösen az angol és amerikai filmek közötti kereskedelmi háborúzást sínylette meg. Utolsó munkája, amelyet Sir Laurence Olivier rendezett, a III. Richárd adaptációja volt. Máig ezt tartják az egyik legjobb Shakespeare-feldolgozásnak. Korda ekkor már harmadik feleségével, Alexandra Boycunnal élt együtt, aki egészen haláláig vele maradt. Korda számos angol filmművésznek jelentett inspirációt, filmek iránti vonzalma könnyen átragadt mindenkire, akivel dolgozott. Ő maga is tisztában volt szerepének jelentőségével, ugyanakkor nem dimenzionálta túl saját értékét. Egyik alkalommal a legjobb barátjának, az író Graham Greene-nek a következőket mondta, mikor szóba került a karrierje: "Amikor a barátaim és én fiatalok voltunk Magyarországon, mind arról álmodtunk, hogy költők leszünk. És mi lett belőlünk? Politikus, reklámügynök és filmproducer."