EKÖZBEN LONDONBAN

Magyarországról a 20. században is érkeztek már bevándorlók az Egyesült Királyságba. Közöttük nem kevés értelmiségi, tudós, zeneszerző. Sorozatunkban bemutatunk közülük néhányat, akik aztán Londonban is bizonyították tehetségüket.

Sir Stein Aurél (1862-1943) a Közép-Ázsia kutatások jelentős alakja, etnográfus, nyelvész, földrajztudós, egy igazi polihisztor. Budapesten látta meg a napvilágot, egy zsidó családban, bár őt és testvérét lutheránusként nevelték. A magyar fővárosban kezdte meg tanulmányait, ott sajátította el az angol és német mellett a görös, latin és francia nyelveket, és élete végéig büszke volt a gyökereire. Útja a középiskolákat követően osztrák és német egyetemekre vezette, a doktoriját Tübingenben szerezte. Ezek után ment Angliába, hogy keleti nyelveket és archeológiát tanuljon (az állampolgárságot 1904-ben kapta meg), majd onnan Indiába, ahol a Pandzsáb Egyetem irodavezetője lett.

1900 és 1916 között Stein több nagy expedícióban vett részt, amelyek célja az elfeledett keleti örökség, a Selyemút gazdagságának feltárása volt. Évekig tartó útjain mintegy 40 ezer kilométert tett meg, javarészt gyalog, lóháton és tevéken. Számtalan relikviát, kéziratokat és dokumentumokat gyűjtött a kínai, mongol, később indiai, pakisztáni és iráni vidékekről, ezeket javarészt ma a British Library és a British Museum őrzi. Új archeológiai lelőhelyekre bukkant Iránban és a mai Pakisztán, ill. Afganisztán vidékén fekvő egykori Balochisztánban.

Legnagyobb felfedezése a Mokao-barlangokhoz kötődik. Ez a buddhista központ ezer évnyi kulturális kincset őriz, amely gondosan el volt zárva a külvilágtól, mígnem a 19. század végén egy taoista szerzetes fel nem fedezett az egyik eltakart fal mögött sok régi tekercset. Bár először saját kormányának hivatalnokai elé vitte, azok nem mutattak túl nagy érdeklődést, így visszafalazta őket. Stein és az általa vezetett hindu-brit kutatócsapat azonban rögtön érdeklődni kezdett irántuk és meggyőzte a papot, hogy pénzért adja nekik az iratokat festményekkel és textíliákkal egyetemben. Ezekért a szolgálataiért később lovagi címet kapott Londonban, míg Kínában nemkívánatos személy lett, lopással vádolták meg. Az ősi buddhista iratok felfedezése és megjelenése nagy feltűnést váltott ki Nyugaton, Stein után francia expedíció indult a barlangokhoz, majd később a japánok és oroszok is megjelentek, sőt, kínai kincsvadászok is.

A magashegyi expedíciói során, amelynek része volt a barlangok anyagának feltárása, Stein több lábujja elfagyott. Ugyanakkor nem adta fel a kutatásokat, gyakorlatilag egészen haláláig, ami Kabulban érte, folyamatosan járta a vidéket. Amikor nem úton volt, fordítással töltötte napjait. Neki köszönhető a Rajatarangini, ami a kasmíri királyok történeti krónikája, szanszkritból angolra ültetése. Szerteágazó tevékenységéért rengeteg díjat és elismerést kapott, díszdoktor lett Oxfordban és Cambridge-ben, a Királyi Földrajzi Társaság alapító medálját is megkapta.