Theresa May kitette az asztalra az utolsó adut: otthagyja a miniszterelnöki széket is, csak szavazzák meg a képviselők a Brexit-dealt. A brit politikusok vérszemet kaptak, az EU közben a rendezetlen kilépéstől fél.

Megállíthatatlanul robog tovább a Brexit-vonat, de senki nem tudja, hol fog megállni. Azok után, hogy az EU haladékot és egyben ultimátumot adott Londonnak, a héten újabb fordulatok követték egymást a sokat látott Westminsterben. A parlamenti munkára rányomta a bélyegét a hétvégi gigatüntetés is, ahol százezrek követelték élőben, hogy ne lépjen ki az Egyesült Királyság az unióból, továbbá, hogy legyen újabb népszavazás a Brexitről. De online se voltak tétlenek a szavazók: ötmilliónál is többen írták alá azt a petíciót, amely a Brexit leállítását követeli. Hétfőn a képviselők 27 szavazat különbséggel megszavaztak egy módosítót, hogy maguk döntsék el, a sokféle Brexit-forgatókönyv közül melyik valósuljon meg. Ez a döntés eddig a kormány kezében volt. A módosító támogatói azzal érveltek, hogy nem bíznak a kormányban, hogy minden kérdést szavazásra bocsátana majd, ezért lépniük kellett. Ugyan ezek a parlamenti döntések indikatívak lesznek, vagyis nem lesz kötelező a kormánynak elfogadnia és megvalósítania azokat, a jelen helyzetben nem valószínű, hogy figyelmen kívül hagynák őket. Közben három miniszter kilépett a kabinetből: Steve Brine, Alistair Burt and Richard Harrington. Távozásukkal mintegy 30 olyan rebellis konzervatív van már, akik következetesen szembehelyezkednek May politikájával. A három miniszter jelentős tárcákat képviselt: a közegészségügyit, a külügyit és az iparügyit. Lemondásuk okaként azt jelölték meg, hogy miközben a kormány rulettjátékot játszik a Brexittel, hatalmas a no-deal veszélye és ennek súlyos gazdasági és társadalmi következményei lesznek.

Donald Tusk, aki támogatta a kilépés halasztását, akár hosszabb időre is, mint amit végül az Európai Tanács elfogadott, aggodalmának adott hangot és jelezte, nem lehet figyelmen kívül hagynia a brit politikusoknak a növekvő Brexit-ellenességet. A rendezetlen kilépés veszélye pedig nem múlt el. Maga May is meghallhatta az idők szavát. Előbb kihátrált egy újabb parlamenti szavazás elől, mondván, hogy amíg nincs meg a többségi támogatottsága a kilépési megállapodásnak, addig nincs értelme újra szavazni. Majd ezek után belengette, hogy akár távozna is a Downing Street 10-ből, ha az eddig vonakodó képviselők megszavaznák a megállapodást. Ez volt a végső érv, amit fel tudott mutatni és saját pártján belül ezt a lépést kedvezően fogadták. Nem úgy a koalíciós partner DUP, amely szerint attól még, hogy miniszterelnökök jönnek-mennek, a May-féle deal, ha megszavazzák, később is ott marad az ország nyakán, annak minden kellemetlen következményeivel. Hasonlóan szkeptikus az ellenzék is, amely inkább a Brexit hosszabb elhalasztását támogatná. A megosztottságot jól tükrözte, hogy szerda este mind a nyolc indikatív módosítót, ami lehetséges Brexit-alternatívékat tárgyalt, elvetette az Alsóház. A képviselők csupán azt fogadták el nagy többséggel, 441 szavazattal a 105 ellenében, hogy a kilépés ne március 29-én legyen (ahogy ez várható is volt), hanem az EU által megszavazott május 22-én (amennyiben elfogadják May ajánlatát), ill. április 12-én (ha nem fogadják el). May május végéig biztosan maradna, lemondása csak ezt követően történne. A találgatások azonban már elkezdődtek lehetséges utódáról: egyesek Michael Gove-ot vagy Jeremy Huntot, mások Boris Johnsont vagy Dominic Raabot emlegetik új miniszterelnökként.