A klímaszorongástól a gyerekvállalással járó költségekig sok minden hat a rekordalacsony születésszámra.
A 70-es évek eleje óta csökken az Egyesült Királyságban a születések száma. Míg Észak-Írországban 1,86 a termékenységi ráta, Angliában és Walesben jelenleg 1,58 baba jut egy nőre. Ez közel fele annak az aránynak, ami a II. világháborút követően volt, akkor 2,93 volt az egy nőre eső gyerekszám. A reprodukciós szint 2,1 lenne, a populáció ezzel önfenntartóvá válna. (Hogy mégsem csökken érdemben az Egyesült Királyság, azon belül Anglia lakossága, sőt, növekszik, az a nettó bevándorlásnak köszönhető.) Bár sokan azt jósolták, hogy a pandémia után megugrik a szülések száma, mivel a kényszerűen otthon maradó párok nagyobb kedvet kapnak a gyerekvállaláshoz, ez a feltevés tévesnek bizonyult. 2020 és 2021 tavasza között további 4%-kal csökkent a szülések száma, vagyis nemhogy több, hanem inkább kevesebb gyereket vállaltak a párok. A visszaesés Londonban különösen érzékelhető volt, egyes belső kerületekben 1,05-re esett vissza a termékenységi arány. 

Az okok sokfélék, de az egyik legfőbb ok a munkanélküliségtől való félelem, vagy maga a munkanélküliség. A járvány alatt tízezrek veszítették el bevételi forrásukat, a gyerekvállalásnak pedig komoly anyagi vonzata van. Nem meglepő, hogy sok pár ezért annak elhalasztása mellett döntött. De legalább ilyen nyomós érv lett a klímaszorongás, sok fiatal pár szerint amúgy is már sokan élnek a Földön, ez pedig a természetet túlterheli. Az ökológiai mozgalmak is azt sugallják, a fogyasztás visszaszorítására, a populáció csökkenésére volna szükség, ha nem akarjuk elpusztítani a Földet. Ez utóbbi érv főleg a Z generáció tagjai, a most 16-25 évesek körében népszerű. A megkérdezettek mintegy fele emiatt nem vállal gyereket ebből a korosztályból. Vannak azonban olyanok is, akik bár akarnának és tudnának gyereket vállalni, de egyszerűen nem találnak megfelelő párt hozzá, egyedül pedig nem mernek belevágni a dologba.

Ennek a döntésnek azonban hosszabb távon gazdasági kihatásai is lesznek. A kevesebb gyerekszám kevesebb felnőttet jelent, vagyis kevesebb munkaerőt. Ezzel egyidejűleg pedig egyre nagyobb terhet ró a szociális ellátórendszerre. A brit lakosság egyre tovább él, jelenleg 80 év körül van a várható élettartam, az idősek száma folyamatosan növekszik. 35 évvel ezelőtt még 15% volt a 65 évnél idősebbek aránya, 2016-ban ez az arány már 18% volt. Az aktív népesség mindeközben folyamatosan csökken, vagyis egyre kevesebb munkaképes korú ember tart el egyre több nyugdíjast. Ha ez a trend folytatódik, akkor az egyértelműen a gazdaság gyengülését, stagnálását vetíti előre. Ezt a folyamatot az utóbbi évtizedekben ellensúlyozta a bevándorlás, a külföldiek letelepedése, de kérdés, hogy ez a folyamat tovább folytatódik-e a következő időszakban.