EKÖZBEN LONDONBAN

Az angolok karakteréhez hozzátartozik a teázás. Azt azonban kevesen tudják, hogy nem egy angol honosította meg a szokást a szigetországban.

Azt már tudjuk, miért isszák az angolok a teát tejjel, de azt nem, miért lett olyan nemzeti ital náluk, mint az olaszoknál a kávé. Nos, a helyzet az, hogy ezt egy portugál nőnek köszönhetik.

1662-ben járunk, amikoris egy Bragança Katalin nevű hölgy (IV. János király lánya) II. Károly brit király felesége lett, szép kis hozománnyal, többek közt indiai birtokokkal. Ezzel egy csapásra Anglia, Skócia és Írország királynőjévé vált, ugyanakkor nem igazán szívleltek az angolok kezdetben, mert nem volt protestáns (hanem katolikus) és nem beszélt angolul sem. Maga Károly például a házasságot követően hónapokig nem hált vele, inkább szeretőinél keresett "menedéket". A friss királynő a hozomány részeként rengeteg fűszert, többek között teát is hozott magával, amit előszeretettel fogyasztott délutánonként.

A tea a portugál arisztokrácia körében ekkor már kedvelt ital volt, míg a hűvös, ködös Angliában még csak ismerkedtek vele. Jobbára orvosok írták fel néha receptre, mint olyan szert, ami élénkíti és felpezsdíti a testet, segíti a lép működését. A házasság után azonban a brit arisztokrácia fókuszába került királynő napi szokásait elkezdték másolni az udvar körében, többek közt a teaivási szokásait is. A teázás akkoriban még úri huncutság volt, mivel nem volt közvetlen kapcsolata Angliának Kínával és Indiával, a teát a hollandokon keresztül tudták csak importálni, sokszoros áron, ezért inkább jellemzően kávét ittak. Azonban az udvarhölgyek hamar megkedvelték a teát, és vele együtt Katalint is, a nép pedig követte az udvar szokásait.

A század végére olyan kultikussá lett a teaivás, hogy Kínából porcelán készleteket is elkezdtek rendelni, hogy ezzel még elegánsabb, még arisztokratikusabb legyen a teaivás. Bár Katalin végül özvegyen visszatért Portugáliába élete végén, a szokás, amit meghonosított Angliában, örökre megváltoztatta a királyi udvar és a nép szokásait is.