EKÖZBEN LONDONBAN

Aki a karácsonyt Angliában tölti, az nem ússza meg a pulykát, vagy ahogy az angolok mondják, a turkey-t. Ez mondhatni tradíció, hogy ilyenkor minden család gesztenyével vagy anélkül, de készít egy sült pulykát főfogásként. Ez az Amerikában Hálaadáskor szokásos étel tehát itt egy hónappal később lesz az egyik legkeresettebb cikk. Ugyanakkor a pulyka megjelenése a szigetországban nagyon is ismert, és ha utánaolvasunk, hamar kiderül, fiatal, kevesebb mint 500 éves szokásról van szó. Ha pedig azt nézzük, mikor lett mindenki számára elérhető, alig pár évtizedről beszélhetünk.

Az első pulyka ugyanis a legendák szerint 1526-ban érkezett meg Bristolba, rögtön mindjárt hat példány, egy bizonyos William Stricklandnek köszönhetően. A fiatal kereskedő állítólag mintegy két pennyért, vagy ahogy akkoriban hívták, 'tuppence'-ért adott túl az árun, amit az újvilágból hozott. Ezeknek az egzotikusnak számító madaraknak aztán hamar sikere lett és elsősorban a felsőbb rétegek kezdték előszeretettel fogyasztani. Népszerű volt nemcsak ízletes húsa, de mérete miatt is, hisz az akkoriban kapható ún. Tudor-csirkék meglehetősen satnyának tűntek a méretes, többkilós pulykák mellett. Így a kormoránok, hattyúk és más madarak mellett ez is kedvelt étele lett az arisztokrata családoknak. Még Charles Dickens is úgy említi Karácsonyi Ének című művében, mint valami elérhetetlen álom, a fényűző élet része. És az is maradt a 20. század közepéig, amikor a szélesebb rétegek számára is elérhetővé vált.  

1954-ben írt szakácskönyvében Dorothy Hartley még azt írja, hogy: "Mint északi országban élő háziasszony, semmi lelkesedést nem érzek a pulyka iránt. Észak farmerei inkább esznek jóhúsú libát karácsonykor." Nem is sejtette azonban, hogy pár évvel később a munkásosztályok tagjai is ezt fogják ünnepi vacsoraként választani, ugyanazon okok miatt, mint anno az arisztokraták: szép, nagy és finom. Ráadásul megfizethető. Emellett sok ember jóllakott belőle, ami egy nagyobb család esetén nem volt elhanyagolható szempont.