EKÖZBEN LONDONBAN

Vajon mi vezette a törvényalkotót akkor, amikor a határon túli (azaz szomszédos országokban élő) magyaroknak megengedte, hogy levélben is szavazhassanak, míg a messzi határokon túl (így az angliai vagy német városokban) élő magyaroknak nem? Vajon alacsonyabbrendű az anyaországtól messzebb élő szavazó? Netán nem ér annyit a szavazata? Vagy talán jobb is, ha nem szavaz?? Költői kérdések, melyekre bizonyosan mindenkinek megvan a saját válasza.

Ami tény viszont, hogy az Angliában élő, az elmúlt években jelentősen feduzzadt magyarság egészére egyetlen szavazóhely jut, mégpedig Londonban, a külképviselet épületében. Itt kell az urnákhoz járulnia a (pontos számok hiányában csak becslésekre alapozott) 300-400 ezres tömegnek április 6-án. Ez olyan, mintha Szegednek meg Miskolcnak együtt lenne egy szavazóhelyisége. Ami abszurd. Még akkor is, ha azok, akik nem a fővárosban élnek, inkább más programot választanak arra a hétvégére és megspórolják az utazással járó nem kevés pénzt és időt (mert ugye Glasgow vagy Belfast nem a szomszédban van). És persze kérdés, hogy azok közül, akik Londonban élnek, mennyien fognak elmenni szavazni, ill. hányan jelentkeztek át március 22-ig, amikor lejárt a regisztráció határideje.  

De akár csak húszezer, akár mind a többszázezer szavazó fog megjelenni a választás napján, az biztos, hogy a szavazóhelyiségnél embertelen tömeg lesz. Hogy minimum órákat, ha nem egy egész napot kell majd várni arra, hogy bejusson az állampolgár a fülkébe és leadja a voksát. Ha egyáltalán leadhatja a hivatalos záróra, este 6 óra után. Ehhez a szervezéshez csak gratulálni lehet. Kíváncsi vagyok, a nagykövetség hogyan készül erre a megmérettetésre? Lesznek-e például vízosztók, vagy mentősök, akik elviszik a sorokból kidőlő ájultakat? Esetleg mint egy földhivatalban vagy a NAV-nál, jó előre sorszámot kell majd húzni és csak az jut be, aki előre váltott "jegyet"? Megannyi költői kérdés.