EKÖZBEN LONDONBAN

Már csak pár nap és eldől, marad vagy sem Skócia abban a politikai unióban, amelybe 1707-ben, vagyis bő 300 éve belépett. Ezzel véget ér a hetek óta tartó hisztéria. Míg nyáron ugyanis nem sokakat érdekelt, marad-e vagy sem ez a 78 ezer négyzetkilométeres országrész az Egyesült Királyságban, mivel a közvélemény-kutatások folyamatos uniópárti fölényről adtak hírt, az utóbbi hetekben, miután az elszakadáspártiak kerültek fölénybe, felpörögtek az események.

Szeptember 18.: egy hosszú házasság rövid vége?

Politikusok, énekesek, és más hírességek, sőt, a királyi család tagjai kezdtek (megkésve) burkolt vagy nyílt kampányba amelllett, hogy igenis fennmaradjon az unió, és ne sérüljön a területi egység. Tették ezt úgy, hogy közben állandóan folyt a fenyegetőzés a háttérben. A legerősebb érv az unió mellett a font volt, amely legendásan erős, stabil valuta. A brit pénzügyminiszte egyértelművé tette: el lehet szakadni, de a font marad. A független skótoknak tehát új pénzt kell verniük, egyáltalán, jegybankot kell létrehozniuk. Aztán újra kell kötniük a nemzetközi szerződéseket, például jelentkezni az EU-ba, ha szeretnének továbbra is oda tartozni. Valóságos armageddont jósoltak, és olyan híre láttak napvilágot, hogy a szavazás után bankok vonulnak majd ki, vállalatok helyezik át székhelyüket és elszegényedik a most virágzó országrész. A Royal Bank of Scotlandből menekítik ki a pénzüket a befektetők, mert félnek az 'Igen'-ek győzelmétől. A rémisztgetés ugyanakkor mintha mégse tette volna meg a hatását. Napokkal a választás előtt ugyanis senki nem tudja biztosan, mi lesz az eredmény, a közvélemény-kutatások 50-50%-ot jósolnak, vagy ehhez közelítő eredményt és úgy tűnik, nagy a bizonytalanság, mi lesz utána. 

Skócia mint Borsod

Bár sokan tartják Skóciát egy elmaradottabb északi térségnek, amely Anglia és különösen London nélkül életképtelen, a gazdasága mégse ezt mutatja. Skócia hagyományosan nehézipari övezet volt Nagy-Britannián belül. A 20. század első felében különösen a hajógyártás, szénbányászat és acélipar volt erős, ami különösen jól jött a II. világháborúba lépő Angliának. 1945 után azonban nem volt szükség a nehéziparra többé (amely jobbára délre települt), a szénbányák bezártak, megnőtt a munknélküliség (csakúgy mint Kelet-Magyarországon a 90-es években). Aztán az 1980-as években megindult az országrész fejlődése: elekronikai cégek tucatjai, high-tech vállalatok költöztek az Edinburgh és Glasgow közötti övezetbe, és magukkal húzták Skócia gazdaságát. Ez nem sokkal később kiegészült a bankszektorral, valamint a pénzügyi szolgáltatók megjelenésével. Ma Skócia az egyik legprosperálóbb része Nagy-Britanniának, erős oktatással és gazdasági-ipari háttérrel, az országos átlagnál alacsonyabb, 6,4%-os munkanélküliséggel. Emellett jelentős a turizmus és az erdőgazdálkodás is, nem beszélve az olyan exportcikkről, mint a skót whisky, amely méltán világhírű. Vagyis kilábalt abból a gödörből az ország, amiben '45 és '80 között volt. De nem lesz ennek vége egy csapásra, ha felmondja az uniót Angliával? Hisz ha elköltöznek a multinacionális vállalatok, meg nem lesz többé angol font, akkor mi marad? Nos, amivel nem sokan számolnak, az a nyersanyag, és ha csak ez lenne és semmi más skóciában, akkor is kényelmesen megélne egy darabig. Ugyanis itt (pontosabban a Skóciához tartozó Északi-tenger vizei alatt) található az EU legnagyobb olajkészlete. Mióta 1966-ban fefedezték, és 1976-ban megkezdték a kitermelést, azóta több millió liternyi jó minőségű nyers olajat termelt ki Skócia, és exportált az energiaéhes EU-ba. Ezen felül nettó elektromos energia exportőr, 10,1 GW kapacitással, amelyből egyre nagyobb hányad megújuló energiaforrás. Amennyiben a keleti források (Oroszország) elapadnak, ez a forrás még inkább felértékelődik, úgyhogy a skótok még jobban is járhatnak majd, hogy a hasznon nem kell osztozniuk. Indokolt tehát, hogy a büszke skótok felvállalják az elszakadást és merjenek függetlenek lenni. De akkor miért okozhat gondokat mégis, hogy az történik, ami történik?

London mint "új" városállam

A katalánok szeme most Skóciára figyel, hiszen az ottélőknek is az a céljuk Spanyolországban, mint a skótok felének Nagy-Britanniában, vagyis az elszakadás. De úgy tűnik, ez csak a kezdet lenne, és a közeljövőben még több kis állam születhet. És nem kell messzire utazni, elég Londonig. A fővárosban egyre többen (jelenleg az ittélő lakosság 20%-a) gondolja úgy, hogy jobb lenne, ha külön állam lenne London, amely amúgy is állam az államban. London ugyanis jelenleg nemcsak Nagy-Britannia, de a világ egyik vezető gazdasági régiója, ha sikerülne függetlenednie, akkor a növekedése egyes szakértők szerint megtízszereződne. Ezt a forgatókönyvet persze most sokan mesének tartják, a politikusok sem állnak ki mellette, ugyanakkor a Censuswide 2000 főt megkérdezett erről, és az eredmények azt mutatták, a 25 és 34 év közöttiek (vagyis az egyik legaktívabb réteg) 44%-a szeretné, ha London önállósodna. Vagyis mintha újra visszatérne az a tendencia, amely a középkorra volt jellemző: városok, amelyek erősek gazdaságilag és politikailag, önállóságot, függetlenséget akarnak. Ez persze további széttagozódáshoz vezetne és a nemzetállami struktúra végét jelentené.