2005. július 7-én rázta meg Londont az a merényletsorozat, amely 52 halálos áldozatot követelt és mintegy 700 sérültet hagyott maga után. A londoniak 7/7-ként emlegetik a napot. Ma erre emlékeznek.
Tíz évvel ezelőtt, 2005 július 7-én, csütörtökön úgy indult a nap a brit fővárosban, mint ahogy az megszokott: növekvő forgalom, sűrüsödő kocsisorok, araszoló buszok, tömött metrók. Aztán helyi idő szerint 8:49-kor elszabadult a pokol: mintegy 50 másodpercen belül három bomba robbant különböző metrószerelvényeken. Az első kettő a Circle Line-on, a Liverpool Street és az Edgware Road állomások közelében, a harmadik a Picadillyn, King's Cross és a Russel Square között (a legtöbb áldozatot, összesen 26-ot ez a detonáció szedte).
A negyedik robbanás egy órával később, 9:47-kor történt a 30-as buszon, amely a Marble Archtól épp visszaindult Hackney Wick felé és a Tavistock Square-re érkezett. A detonáció leszakította a kétszintes busz teljes felső szintjét. A metróból ekkor már evakuált utasok tömegével szálltak át ebben az időben az érkező buszokra, így erre a 30-as buszra is. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a busztól nem messze dolgozó mentők és ápolók a buszrobbantás sérültjeinek azonnal segítséget tudtak nyújtani, ám 13-an így is életüket veszítették a merényletben.
A föladalatti robbantásban közel 40 ember halt meg és sok súlyos sérült volt. Mint a képen látható, most 47 éves Gill Hicks is, akinek a bomba leszakította mindkét lábát. Közel egy óra telt el, amíg megérkezett a segítség a legmélyebb metróvonalban rekedt áldozatokhoz, és köztük őt is felszínre hozták, majd kórházba szállították. Mindezt öntudatlanul élte át. Az ausztrál nő idén visszatért a helyszínre, hogy emlékezzen az újjászületése napjára.
Valamennyi merénylő bevándorló pakisztáni családból származott, Angliában nőtt fel és tanult, és mindegyik harminc éve alatt volt. Korábban egyiküknek sem volt rendőrségi aktája, vagyis tiszta lappal mentek bele a terroristaakcióba. A CCTV-képen épp 7-én reggel láthatók, amikor Lutonba érkeztek, hogy azután a pokolgépeket rejtő hátizsákjukkal Londonba menjenek. A 18 és 30 év közötti fiatalok, akik a szeptember 11-i amerikai merénylet után radikalizálódtak, hosszú hónapokon át készültek az akcióra.
Külön tragédia, hogy kettőjükre korábban egy IT-szakember, a Leeds közelében élő Martin Gilbertson felhívta a rendőrség figyelmét. A férfit ugyanis felbérelték, hogy segítsen nekik weboldalt építeni ill. a számítógépeiket védetté tenni külső behatolások ellen. A férfi megtette ezt, ám miután egy alkalommal rájött, hogy gépeiken milyen adatokat tárolnak, terjesztenek, értesítette a rendőröket. A helyi kapitányság az anti-terrorista brigádhoz irányította őt azzal, hogy küldje el nekik, amit talált. Martin alapos munkát végzett: a gépekre feltöltött képeket, videókat, e-mail forgalmat, címeket, mindent elküldött 2003-ban, de semmilyen választ nem kapott.
A merénylet napjáig.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.