Hamar körbement a világon az a videó, amelyben a magyar külügyminiszter összeszólalkozott a BBC riporterével a no-go zónák létezése kapcsán. Az angolok felháborodtak és hevesen tagadták, hogy volna ilyen Londonban. Körbejártuk a kérdést mi is.

No-go területeknek nevezi a köznyelv az olyan vidékeket, ahova a hivatalos hatóság nem tud bejutni, mert akadályoztatják (pl. barikádokkal) egyes helyi csoportok, vagy ahova nem akar bemenni, mivel életveszélyes. Az ilyen területeken korlátozottan vagy nem érvényesül a központi hatalom akarata, ehelyett helyi közösségek vagy bandák szabályai lépnek életbe. Tipikusan ilyenek a brazil favellák Rio de Janeiróban, amiket droggal kereskedő gépfegyveres bandák tartanak ellenőrzésük alatt, a hatóságok csak katonai erősítéssel merészkednek be.

Londonban egyelőre ilyen elzárt területek nincsenek. A rendőrségnek mindenhova van bejárása, sőt, az egyszerű állampolgár is, ha akar, szabadon mehet bármelyik régiójába a városnak, nem várják úttorlaszok vagy gépfegyverek. Igaz ez Kelet-Londonra is, ahol vannak olyan muszlim többségű kerületek, amelyben szélsőséges nézeteket valló csoportok kísérletet tettek már korábban a muszlim törvénykezés, a saría bevezetésére - sikertelenül. A hatóságok az ilyen kezdeményezéseket rendre megakadályozzák. Ezekben a városrészekben ugyanakkor a bűncselekmények egy része felderítetlen marad, mert "házon belül" rendezik. Az ilyen párhuzamos társadalmakban van példa becsületügyekre, poligámiára vagy kényszerházasságra is, továbbá előfordul a nők nemi szervének csonkítása, ami hivatalosan bűncselekménynek minősül. Amikor fény derült ilyen esetekre, akkor a rendőrség azonnal reagált rájuk, a bűnösöket pedig börtönbe juttatta.

A Gatestone Institute tavaly megjelentetett egy cikket a témában. Eszerint Nagy-Britannia jelentős társadalmi-demográfiai átalakuláson megy keresztül. Az írás idézi az oxfordi professzor David Colemant, aki megállapította, hogy amennyiben a mostani ütemű bevándorlás folytatódik, a britek kisebbségbe kerülnek a saját országukban 50 éven belül. Ezzel párhuzamosan a fehér népesség - részint a félelem miatt - elmenekül a muszlim többségű városrészekből (white flight) és így egyre több enklávé alakul ki. Tipikus példa Birmingham, ahol a natív fehér britek népességaránya folyamatosan csökken, a 2006-ban mért 65%-ról 2027-ig 48%-ra, miközben a pakisztáni gyökerű bevándorlók aránya a korábbi 13%-ról 48%-ra nő. De Lutonban vagy Leicesterben már kisebbségben vannak a bennszülött helyiek (45% az arányuk).

London sem kivétel ez alól a folyamat alól. A 8,7 milliós fővárosban, ahol jelenleg háromszáznál is több nyelvet beszélnek, a fehér helyiek aránya összességében 45%. Ebből a szempontból Kelet-London a legdiverzebb. Tower Hamletsben például, ahol csupán 31% a fehérek aránya, és amit neveznek egyesek Brit Iszlám Köztársaságnak, korábban több olyan incidens volt, amikor helyi férfiak felvonultak és iszlamizációt követeltek, ill. megvertek olyanokat, akik nem az iszlám szokások szerint éltek vagy nem azt tekintették mérvadónak. Főként az alkoholfogyasztást, a ramadán idején történő cigarettázást kifogásolták, vagy azt, ha muszlim asszonyok nem viseltek fátylat. A rendőrség ezeknek az ügyeknek a többségét felderítette és kezelte.

Túlzás volna azt állítani viszont, hogy Tower Hamlets no-go zóna. Ebben a városrészben van a Tower Bridge, Brick Lane, vagy az újonnan épült Canary Wharf is, ezeken a helyeken nem helyiek tízezrei fordulnak meg naponta, és nem éri őket atrocitás. Komoly fenyegetést jelentenek ugyanakkor Londonban és az ország töbi részén azok a hitszónokok és tanítók, akik szélsőséges nézeteket terjesztenek és átmossák az arra fogékony fiatalok agyát. Több ilyen fiatal ugyanis beáll később az Iszlám Állam katonájának, sokszor anélkül, hogy a szüleik tudnának róla. A muszlim közösségek, amelyekre szintén fenyegetést jelentek az extremisták és nézeteik, rendszerint kivetik magukból az ilyen elemeket és jelentik a rendőrségnek és a titkosszolgálatoknak.

Jelenleg Londonban a muszlim enklávéknál nagyobb problémát okoznak a fiatalokból álló, droggal és más illegális szerekkel kereskedő bandák, emiatt többen életüket veszítették már. A késsel elkövetett bűncselekmények száma nő, szinte minden hétre jut ilyen eset és egyelőre nem tudják megállítani a hatóságok a folyamatot, bár született egy kampány ellene. Az is elgondolkodtató, hogy míg Newham vagy Tower Hamlets, továbbá Waltham Forest a legelmuszlimosodottabb régiója Londonnak, nincsenek a legbűnösebb londoni kerületek között. A statisztikákból persze nem derülnek ki a fel nem derített, vagy elhallgatott ügyek, amik tovább árnyalnák a képet. Sir Tom Winsor, Anglia korábbi főfelügyelője két éve a Timesnak adott interjút, amelyben elmondta: vannak helyek, ahová sosem hívják ki a rendőrséget. Nem arról van szó, hogy a rendőrök nem mernének odamenni, egyszerűen csak nem hívják ki őket, mert megoldják maguk a problémáikat. Így a hatóságoknak nincs rálátásuk, mi folyik ott.

A sokak által idézett BBC4 dokumentumfilmet, amely 2004-ben készült, részben a londoni Tower Hamletsben forgatták, részben más helyeken, például Glasgowban. Egyesek megkérdőjelezik a felvételek valódiságát, és azzal vádolják a BBC-t, hogy a bandák közti utcai harcokat megrendezték. A társaság nem reagált hivatalosan a vádakra. A film riportere, Adrian Addison szerint a felvételek valódiak.

No Go Britain BBCFour (hour-long documentary, also aired on BBCTwo) from Adrian Addison on Vimeo.