EKÖZBEN LONDONBAN

Hosszas alkudozás után kitolták a Brexit határidejét október 31-ig. A kérdés: mit kezd London ezzel a plusz idővel.

Amilyen kedélyesen kezdődött a rendkívüli EU-csúcs Brüsszelben, olyannyira szenvedélyes, harcos befejezés kerekedett belőle. Órákig nem tudtak megegyezni ugyanis a tagállamok, mennyi haladékot adjanak az angoloknak a kilépésre. Németország hosszú időintervallumban gondolkodott, míg Franciaország a lehető legrövidebben. Végül egy kompromisszumos megoldás született: még fél évet kapnak a brit politikusok, hogy tető alá hozzák a Brexitről szóló döntést. Tusk előre figyelmeztetett: ne vesztegessék az ajándékba kapott időt, May pedig fogadkozott, hogy még előbb, június végén ki fognak lépni az unióból. A Nagy-Britanniának diktáló EU azt is kikötötte, hogy részt kell vegyenek a britek a májusi európai parlamenti választásokon. Ha ezt elmulasztják, június 1-gyel kiesnek az unióból. Az Európai Tanács azt is leszögezte, nem lehet újranyitni a tárgyalásokat a már létrejött megállapodásról. Főleg ez utóbbi lesz majd fájó pont a konzervatív kabinetnek, hiszen a legutóbbi hónapokban pont emiatt, a rossz megállapodás miatt támadták legtöbbet Mayt és minisztereit, ill. ezért nem szavazták meg a tavaly megkötött alkut.

Bár elsőre úgy tűnik, a haladék jó döntés volt és most aztán tényleg nem sietteti semmi a briteket, hogy végrehajtsák az 50. cikkelyt, a valóság egészen más: továbbra is bármi megtörténhet és csak folytatódni fog az elmúlt hónapok bizonytalansága. May gyakorlatilag súlytalan politikussá vált, akit nemcsak az ellenzéki Munkáspárt, de már saját pártja sem tisztel, miután szembe mert menni velük. Technikailag azonban, hacsak nem mond le, nem váltható le May decemberig, mivel megnyerte a bizalmatlansági szavazást legutóbb. A kérdés: mit lép ebben a helyzetben a Labour, amely immár rendszeresen egyeztet a Brexit kapcsán Mayjel, noha több ponton szögesen más álláspontot képviselnek. Corbynék a vámunió és vele együtt a soft Brexit mellett kardoskodnak, míg May a hard Brexit híve. Elszántsága azonban napról napra csökken, ahogy az országban a közhangulat egyre inkább Brexitellenes (a legutóbbi tüntetésen ismét több mint félmillióan vettek részt). Az elkövetkező hat hónapban az is előfordulhat, hogy megtartják a második referendumot, amelyen valószínűleg a bennmaradáspártiak nyernének (46% a 36%-kal szemben). Az Opinium márciusi felmérése ugyanakkor azt is jelzi, hogy százalékra pontosan ugyanannyian támogatnának egy második referendumot, mint amennyiben kilépnének az EU-ból, akár no-deallel is (ez mindkét tábor esetén 43%). Magyarán korántsem biztos, hogy a többség unióban maradást akadnak. Ha nem sikerül átvágnia a mostani kormánynak a gordiuszi csomót és megszavaztatnia a Brexit-megállapodást, akár új választás is jöhet, amit nemrég ugyan leszavaztak, de ha újra terítékre kerülne, most – a dühös konzervatívokkal együtt – többséget is kaphatna.