EKÖZBEN LONDONBAN

Két év alatt a font elveszítette értékének 25%-át, a Brexit óta pedig az is kérdéses, mindenki maradhat-e legálisan az országban 2019 után. Eközben az infláció megugrott, a fizetések egyre kevesebbet érnek. Ezek után felmerülhet a költözni vágyóban: megéri-e még kijönnie dolgozni?

2015 áprilisában rekordalacsony, -0,1% volt az infláció az Egyesült Királyságban. Akkoriban egy fontért több mint 420 forintot kértek, sőt, júliusban már 440-et. Dübörgött az angol gazdaság ebben az időben: a munkanélküliség alacsony volt, miközben Európa nagy részén stagnált, a lakások árai pedig dinamikusan nőttek, főleg a fővárosban és a minimálbért is egyre magasabbra emelték. Egészen 2016 júniusáig. Az EU elhagyásáról szóló népszavazás megbolondította az angol gazdaságot. Cégek lengették be, hogy elköltöztetik irodáikat más országokba, csökkenni kezdett az EU-ből érkező migráció és növekedésnek indultak a fogyasztói árak. főleg az élelmiszerek és a rezsidíjak emelkedése érintette érzékenyen a briteket és az ittélő külföldieket.

De még nyitva van a kapu, lehet jönni Nagy-Britanniába dolgozni. 2019 tavaszáig biztosan. Na, de utána? És aki már itt van, meddig maradhat? Lesz-e munkája? És mennyit keres majd vele? Jelenleg a bérek relatíve magasnak számítanak az EU-ban, az átlagfizetés Angliában £26.000 évente (Londonban még ennél is magasabb), míg £7.50 a minimális óradíj 25 év felett és £7.05 21 és 24 év között. A munkanélküliség csökkenése azonban megállt. A gazdaság lassulni kezdett. Az infláció 3% felé tart. Ugyanakkor munkalehetőségek még mindig vannak. Sőt, a szakképzett munkaerőre továbbra is óriási az igény. Többen kongatják a vészharangot, hogy az EU-s munkavállalók kizárása komolyan fenyegeti a brit gazdaság termelékenységét, ugyanis a legtöbb szakképzett munkaerő, aki beszéli a nyelvet, még mindig az unióból érkezik. Ápolók, pincérek, építőmunkások és IT alkalmazottak ezrei hiányoznak az Egyesült Királyságból, az itteni képzésük pedig költséges és időigényes. Ám a szakképzetlenekre is szüksége van az országnak, hiszen nagyon sok olyan betöltetlen állás van, a konyhai kisegítőktől a takarítókig, amelyet nehéz vagy egyenesen lehetetlen helyben pótolni.

Aki csak rövid időre jönne ki, annak mindenképp megéri még most lépnie: élettapasztalatot, pénzt tud gyűjteni rövid idő alatt, amivel akár helyben, akár másutt kezdhet valamit. Aki azonban hosszabb távra jönne, annak a kérdés nem is az, kapna-e munkát, mert jó eséllyel kapni fog, ha beszéli a nyelvet és akar is dolgozni, hanem az, hogy vállalja-e azt a bizonytalanságot, amit a Brexit okozott. Továbbá felkészült-e arra, hogy a fizetése most nem fog annyit érni, mint 2-3 éve ért volna, és elfogadja-e hogy korlátozhatják a szociális juttatásokhoz való hozzáférését hosszabb ideig. A mostani kormány hard-Brexitre készül, és ez sújtja legerőteljesebben az ittélő külföldieket. Nem tudni, mennyit fog érni a font két év múlva, ahogy azt sem, hogy a most költözők milyen státuszt kapnak majd, a kilépést követően. Előny ugyanakkor, hogy az elmúlt egy évben megcsappant az érdeklődés Nagy-Britannia iránt, kevesebb munkavállaló érkezik és sok távozik a szigetországból. Az is előny, hogy megállt a lakások és szobák bérleti díjainak nagyarányú, két számjegyű emelkedése, bár még mindig az egyik legmagasabb Európában.