Theresa May megalázva tért haza Salzburgból, ahol az EU vezetői elutasították a Brexit utáni időszakra vonatkozó terveit. Emiatt most nemcsak saját párttársai előtt kell magyarázkodnia, hanem a mind hangosabban második referendumot követelő ellenzéki Munkáspárt előtt is.
Alighanem a legrosszabb forgatókönyvet kell most végigjátszani a brit miniszterelnöknek, miután nem sikerült keresztülvinnie a Chequers Plan néven elhíresült tervét, ami az EU-ból történő kilépést követő időszak fontosabb elemeit volt hivatott meghatározni. Ráadásul mindezt úgy, hogy az EU képviselői nem indokolták meg, csupán érzékeltették, miért nem elfogadható számukra a javaslat. A júliusban bemutatott dokumentum négy területen igyekezett felvázolni egy ambiciózus tervet: gazdasági, biztonsági, együttműködési és intézményi téren. Sarkalatos eleme volt a javaslatnak, hogy a britek szerették volna megtartani (újrakötni) a kereskedelmi megállapodást az EU-val, vagyis az áruk szabad áramlását garantáltatni a mostani vezetőkkel. Mindezt úgy, hogy például Észak-Írország és Írország között nem akartak újra határellenőrzést (pedig ez a mostani EU-szabályok szerint schengeni határ lenne), mivel az aláásná a protestáns-katolikus békét. Ebbe azonban Donald Tusk és legfőképpen a fő Brexit-tárgyaló, Michel Barnier az EU részéről nem volt hajlandó belemenni. Pedig May a Chequers Plan érdekében még saját társaival is szembement és végig kellett néznie, ahogy egymás után távoznak hű szövetségesei, köztük a hard-Brexitet képviselő David Davis és Boris Johnson is. May magyarán mindent egy lapra tett fel és ezzel saját politikai jövőjét is kockára tette. Ha ugyanis nem sikerül megállapodnia az EU-val, akkor annak beláthatatlan következményei lesznek mindkét fél számára. A no deal veszélye pedig igencsak közel van. Az EU és Nagy-Britannia eredetileg az októberi EU-csúcson akarta lezárni a tárgyalásokat, de ez most biztos, hogy elhúzódik a végső időpontnak tekintett novemberre. Hacsak nem lépnek közbe a munkáspártiak.
Nemrég nagy port kavart fel a londoni polgármester kezdeményezése, mely szerint megérdemlik az angolok, hogy még egyszer dönthessenek az EU-ból történő kilépésről, miután már látják, mivel jár ez. Sadiq Khan azért is szorgalmazza ezt a második referendumot, mert tudja, London veszít majd talán a legtöbbet a Brexittel és munkahelyek ezrei, ha nem tízezrei fognak megszűnni és mindez az ő polgármestersége alatt. A főváros munkáspárti vezetője korábban is a maradók táborát erősítette, még külön londoni munkavállalási engedéllyel is kacérkodott, és vállalta, hogy a pártvezető Jeremy Corbyn ellenében is kampányol, aki a Brexit-szavazás után elvetette egy második referendum ötletét. Most azonban Corbyn, akinek népszerűségét az elmúlt hónapok megtépázták a Munkáspártot ért kritikák miatt (ezen vádak szerint antiszemita a mostani párt), kapva kapott az alkalmon és beleállt a kezdeményezésbe. Eszerint ha pártja második referendumot akar, akkor készek leszavazni a konzervatívok Brexit-javaslatát. Sőt, akár egy újabb általános választás kiírását is követelik majd, mivel láthatóan a konzervatívok nem képesek megbírkózni a Brexit jelentette kihívásokkal. May persze hallani se akar sem második referendumról, sem újabb választásokról. Ebben a feszült helyzetben az elkövetkező hetek tárgyalásai és a brit belpolitikai események sorsdöntőek lesznek nemcsak a kormányfő, de az ország jövője szempontjából is.
Honnan a Chequers név?
Londontól 65 kilométerre észak-nyugatra, a Buckinghamshire-beli Ellesborough-nál található a mindenkori miniszterelnök vidéki rezidenciája. A név az uradalom eredeti birtokosának, a 12. században élt Elias Ostiariusnak a nevéhez fűződik, akinek a vezetékneve azt jelentette, hogy az államkincstár szertartásmestere. Címerében szerepelt a sakktábla, mint a szimbóluma a családnak (olaszul a vezetéknév a sakkhoz kötődött). A majorságot az Ostiarius-család végül eladta a Hawtrey-családnak, akik 1565-ben emelték a ma is látható épületet a területen. Később az épület több családhoz is került, köztük a Cromwellékhez is. Az I. világháború alatt kórházként, majd szanatóriumként működött a közben gótikusra átalakított építmény, mígnem 1921-ben tulajdonosai átadták az akkori miniszterelnöknek, David Lloyd George-nak, hogy a továbbiakban a nemzet legfőbb vezetői kipihenhessék fáradalmaikat.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.