Nem értetted, miért nincs villanykapcsoló a fürdőszobában, csak egy zsinór? Hogy miért jön a víz a mosdóba két külön csapból, egy hidegből és egy melegből? Miért szükséges élesztőt enni? És egyáltalán, mire fel a sok sorbanállás? Most megtudhatod, ha kattintasz!

Már az is furcsa egy külföldinek, amikor a szigetországba érkezik, hogy az autók fordítva közlekednek. Aztán amikor a vendég az első teáját kéri és automatikusan tejet adnak hozzá, hacsak nem szól, hogy nem kér bele, már felhúzza a szemöldökét (hogy miért isszák a teát tejjel, arról ITT ÍRTUNK). Ott azonban rendszerint elszakad a húr még a türelmes látogatónál is, amikor a lakhelyére érve azt tapasztalja a fürdőszobában, hogy van olyan, hogy melegvizes meg hidegvizes csap, de a kettő összefolyatására nem gondoltak. Itt már felmerül benne a kérdés: de mégis miért?

Miért van külön melegvizes és hidegvizes csap?

Hisz az egyikkel jól leforrázzuk a kezünk, a másikból meg jéghideg víz folyik. Nos, a válasz egyszerű: a tradíció miatt. A szokás, hogy a kettőt külön válasszák, azokból az időkből ered, amikor a kétféle víz keresztezéséből fertőzés eredhetett. A hideg víz ugyanis a főnyomócsőből jött régen és alkalmas volt emberi fogyasztásra is. A meleg viszont helyi ciszternából, ami gyakran a házak padlásterében volt. Ez utóbbi nem volt alkalmas fogyasztásra. Ráadásul a kettő között nyomáskülönbség is volt, ami azt eredményezhette, hogy az erősebb nyomású víz kiszorítja a másikat. 1965-ben ezért hoztak egy olyan szabályt, hogy a meleg víznek mindig bal oldalt kell lennie. Erre azért volt szükség, hogy a látásproblémával küzdők is mindig tudják, hol a meleg és hol a hideg víz. A mai lakásokban persze már összefolyatják a vizet, de sok régebbi lakásban, ahol a fürdőszobát még nem újították fel, a régi rendszer van. 

Miért nincs villanykapcsoló a fürdőszobában, sőt, még egy villamos csatlakozó sem?

Ehelyett lóg egy zsinór és kész. Nos, a válasz az előírásokban, egész pontosan brit szabványokban keresendő, ami az elektromos berendezésekre vonatkozik. Eszerint a fürdőszoba fokozottan veszélyes helynek minősül, mert az emberi test vízzel érintkezik benne és így kevésbé ellenálló az elektromossággal szemben, ami növeli az áramütés kockázatát. A lényeg nem az, hogy vizes a kéz, mert az a konyhában is előfordul, hanem hogy valaki benne ül mondjuk a kádban és úgy nyúl a kapcsolóhoz. Ez fokozottan veszélyes. Úgy küszöbölik tehát ki, hogy nem építenek be kapcsolót. Egy zsinór az, ami működésbe hozza az elektromos szerkezetet. A konnektorokkal is ez a helyzet. Nincs keresnivalójuk a britek szerint a fürdőszobában, mert ha a kádban ülő a működő hajszárítót vesz a kezébe, az akár halálos is lehet.

Miért jó élesztőt enni?

A termék neve: Marmite (a szó francia eredetű). Sűrű, barna színű, masszaszerű anyagról van szó, karakteres illatta és sós íze van. A YouTube tele van videókkal, amikor nem britek olyasmivel próbálkoznak, hogy egyenek belőle. Reménytelen. Nem is értik, miért jó ez. A britek igen. Az élesztőkivonatból készült termék valójában Németországból ered, a 19. századból. Justus von Liebig jött rá arra, hogy a sörgyártás melléktermékeként maradt sörélesztő sűríthető, palackozható és elfogyasztható (a németeknél mind a mai napig lehet kapni ilyen jellegű terméket). Az angolokhoz a századfordulón érkezett meg, az első Marmite gyár Burtonban épült. A termék mérsékelt népszerűségnek örvendett, mígnem jött a vitamin felfedezése és az I. világháború. A fronton harcoló katonáknak kellett a vitamin, főleg a B-vitamin, amiből sok van az élesztőkivonatban. Ezért kötelezővé tették, az ellátmány része lett. Innentől megállathatlan volt a terjedése. Később kiderült, folsavban is gazdag, szóval igazi kincsesbánya. Manapság mindenütt használják már, a reggelinél kenyérre kenve, de koktélokhoz is. Az íze ettől még nem túl vonzó. Ezért is reklámszöveg hozzá így hangzik: "Love it or hate it." Ez a szlogen pedig azóta szállóigévé vált.

Miért szeretnek sorban állni mindenhol?

Például egy buszmegállóban. És miért néznek csúnyán arra, aki ezt a rendet megszegi? Nos, ennek eredete is a 19. századra, egész pontosan az ipari forradalom korára vezethető vissza. Akkoriban nagy tömegek áramlottak be vidékről a városokba, teljesen átalakítva a társadalmi szokásokat és kapcsolatokat. Az egyik ilyen volt a vásárlás szokása. Korábban egy piacon szabadon lehetett járni-kelni, míg egy boltba az árukhoz már nem fértek hozzá annyian, meg kellett szervezni a tömeget, hogy beférjen és elférjen. A sorbanállás kézenfekvő volt. Az igazi megszilárdulása azonban a jelenségnek a II. világháborúhoz köthető. Az ételadagokat szűkösen tudták osztani és gyakran órákat kellett sorbanállni érte. Ez párosult a brit önérzettel, a demokráciába és kitartásba vetett hittel. Meg azzal is, hogy a sorbanállás végül meghozza a gyümölcsét. A háborúban, ha elterjedt a híre, hogy valahol osztanak valamit, hamar megjelent a sor, sőt, emberek akkor is beálltak a sorba, ha nem tudták, amúgy mit is osztanak. A háború után is megmaradt a fegyelmezett sorbanállás szokása, ami például testet ölt a buszra várakozók rendezett tömegében.